Geológus, egyetemi tanár
1919-ben iratkozott be a budapesti tudományegyetem természetrajz-vegytan szakára. 1924-ben doktorált, 1925-ben tanársegéd volt az egyetem Földtani Intézetében, Papp Károly mellett. Több helyszíni tanulmányutat tett az Alpokban, a Pireneusokban és a Párizsi medencében. 1934-ben a Földtani Intézetben lett főgeológus. 1946-tól a szegedi tudományegyetem földtani tanszékének tanára volt 1950-ig, a tanszék megszüntetéséig. Utána a Bányászati Kutató és Mélyfúró Nemzeti Vállalatnál, majd a Földtani Intézetben dolgozott. 1952-ben Sopronban a Nehézipari Műszaki Egyetem földtani és teleptani tanszékére egyetemi tanárnak nevezték ki. Közben az ELTE és a budapesti Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen, mint meghívott előadó is oktatott. Őslénytannal, hidrogeológiával foglalkozott. Behatóan tanulmányozta a Budai-hegység szerkezetét. Kárpátalja földtani térképezésének eredményeit társszerzőjével Wein Györggyel adta közre. Legnagyobbrészt a földtörténeti időbeosztás elvi kérdéseivel, továbbá a harmadidőszak rétegtanával foglalkozott. Apja Horusitzky Henrik.