Dán csillagász, geodéta
Nagyon szegény halászcsalád gyermeke, tanulmányait a koppenhágai egyetemen kiváló előmenetele révén tudta csak elvégezni, közben munkából tartotta fenn magát. 1703-tól 1707-ig Ole Roemernek az asszisztense volt, 1707-től előkelő családoknál házitanító, majd 1711-ben állami tisztviselő volt. 1714-ben, Roemer halála után a koppenhágai Egyetem matematikaprofesszorává és a Királyi Csillagvizsgáló (Rundetarn - Kerek-torony) igazgatójává nevezték ki. Tökéletesítette a csillagok helymeghatározásának módszereit. Miután Ole Roemer írásai 1728-ban, a nagy koppenhágai tűzvészben elpusztultak, Horrebow könyvében összefoglalta Roemer eredményeit, a saját módszereivel kiegészítve. Új, pontosabb módszert javasolt a földrajzi szélesség mérésére, ennek továbbfejlesztett változatát ma Horrebow-Talcott módszernek nevezik. Jelentős érdemei vannak Dánia és a Skandináv-félsziget tengerpartjának feltérképezésében. 1728-ban, a tűzvész után újjáépítette a székváros csillagvizsgálóját. Halála után fia, Christian Horrebow (1718-1776) követte az igazgatói tisztségben. 1746-ban a párizsi Tudományos Akadémia (Académie des Sciences) tagjává választották. Nevét a geodéziai eljáráson kívül a "Horrebow-libella", valamint egy holdkráter is őrzi. (Bartha Lajos)