Angol villamosmérnök, feltaláló
Főiskolai tanulmányait Cambridge-ben a Trinity College-ben kezdte meg, majd a londoni egyetemen tette le a doktori vizsgákat. 1872-ben gyakorlati pályára lépett Birminghamben, ahol Chame Brothers and Company műhelyeiben 6 évig működött mint mérnök. Ez idő alatt számos találmánya volt. 1878-ban Londonba költözött. Nevét elsősorban a dinamógépeken és mágneses körökön -részben testvérével, Hopkinson E. dr.-ral- végezett kísérletei s a dinamógépek számítására vonatkozó alapvető dolgozatai tették ismertté. Ő találta fel a háromfázisú rendszert. A vas, nikkel és kobalt mágneses tulajdonságaira, továbbá a váltakozó áramokra, váltakozó áramú rendszerekre és az elektromos kondenzátorokra vonatkozó alapvető dolgozataival ugyancsak nagymértékben előmozdította az elektrotechnika fejlődését. 1883-tól az Institution of Civil Engineers tanára, 1890-től a Royal Society érmének birtokosa. Az Institution of Electrical Engineers 1890-ben elnökének választotta.