Brit biokémikus, Nobel-díjas
Londonban végezte tanulmányait, 1894-ben szerzett orvosi diplomát. 1898-tól Cambridge-ben oktatott, 1914-1943 között a biokémia professzora volt. A modern biokémia egyik megalapítója. 1901-ben elsőként izolálta a triptofán nevű aminosavat. Arra a következtetésre jutott, hogy az állatoknak és embereknek nem elegendő, ha táplálékuk tisztán fehérjékből, zsírokból, szénhidrátokból és ásványi sókból áll, egészségük megőrzéséhez, megfelelő fejlődésükhöz további kiegészítő anyagokra is szükség van. Ezekre a kiegészítő anyagokra 1912-ben Kazimierz Funk vezette be a vitamin elnevezést. 1907-ben Hopkins és Sir Walter Fletcher lefektette az izomösszehúzódás modern kémiai magyarázatának alapjait: kimutatták, hogy a munkavégzés során tejsav halmozódik fel az izomban. 1925-ben lovaggá ütötték. 1931-ben a Royal Society elnökévé választották. 1929-ben Christiaan Eijkmannal együtt orvosi Nobel-díjat kapott.