Mérnök, egyetemi tanár
Mérnöki oklevelét 1934-ben a József Műegyetemen szerezte. Pályáját 1934-ben az egyetem általános geodéziai tanszékén kezdte. 1952-1954 között a Geodéziai és Kartográfiai Intézet osztályvezetője, igazgató helyettese, 1954-1957 között a Budapesti Geodéziai és Térképészeti Vállalat igazgatója, 1957-től 1959-ig az Állami Földmérési és Térképészeti Hivatal tudományos munkatársa. 1959-től az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem, majd a Budapesti Műszaki Egyetem oktatója. 1961-től tanszékvezető egyetemi tanár az egyetem általános geodézia, majd fotogrammetriai tanszékén. 1972-től a Geodéziai Intézet vezetője, 1963-1964-ben rektorhelyettes, 1964-67-ben az Építőmérnöki Kar dékánja. Foglalkozott a városi sokszögelés szög- és hosszmérésének pontosságával. Kidolgozta a mérési eredmények célszerű kiegyenlítési módját. Eredményesen művelt szakterülete volt a fotogrammetria is, a légi háromszögelés elméletének témaköréből számos dolgozata jelent meg. Alapító tagja és 1962-1980 között elnöke volt a Geodéziai és Kartográfia Egyesületnek. 1973-tól az MTA tagja.