Angol geológus, a geokronológia úttörője
Londoni egyetemistaként elvégezte az első pontos radiometriai kormeghatározást az urán-ólom radioaktív bomlási sor alapján. Eredményét 1911-ben publikálta. 1913-ban jelent meg A Föld kora című alapvető munkája, amelyben a geológiai kormeghatározáshoz előnyben részesítette a radioaktív módszereket a korábbiakkal (pl. a Föld kihűlésére alapozottakkal) szemben. 1917-ben doktorált, majd 1920-ban egy burmai olajtársaság vezető geológusa lett, 1924-ben tért vissza Angliába, miután a cég tönkrement. A Durham Egyetemre nevezték ki, 1943-tól az edinburgh-i egyetem geológia tanszékét töltötte be. 1944-ben publikálta A Fizikai geológia alapjai című alapvető művét. Ebben többek között a kontinensvándorlás Wegener-féle akkor még vitatott elméletét támasztotta alá, megadva a mechanizmus lehetséges energiaforrását és működésének módját. 1942-ben a Royal Society tagja lett, a Marson egy kráter őrzi a nevét. (Piriti János)