Geológus, bányamérnök, műegyetemi tanár
A freibergi akadémián és a heidelbergi egyetemen tanult Bunsen és Kirchhoff vezetésével. 1864-től a budapesti műegyetem ásvány- és földtani tanszékének tanára. 1869-ben az akkor szervezett Földtani Intézet főgeológusává nevezték ki. A Természettudományi Közlöny ásvány- és földtani közleményeinek rovatát vezette. Nagy érdemei vannak Magyarország részletes geológiai felvételezésében és a földtani térképezés területén. Tudományos szempontból elsősorban a Nyugatmagyarországi kövületes devon-rögök földtani viszonyaira, a Budai- és a Mecsek hegység földtanára, valamint a Déli Bakony bazaltjaira vonatkozó vizsgálatai és megállapításai jelentősek. 1871-től az MTA tagja.