Német kémikus
A giesseni egyetemen Justus von Liebig tanítványa volt, 1841-ben doktorált. 1845-ben Londonban az új Royal College of Chemistry első igazgatója lett. 1864-ben Bonnba költözött, 1865-ben a berlini egyetem kémia professzora és laboratóriumának igazgatója lett, itt tanított és kutatott haláláig. Munkája a szerves kémia nagy területeit fogta át. Első kutatása, a kőszénkátrány vizsgálata vezette el a benzol és a toluol kinyerésére szolgáló gyakorlati módszerekhez, és ezek nitrovegyületekké és aminokká való átalakításához. Előállította a három etil-amint és a tetraetil-ammónium-sót, és kimutatta az ammóniával való szerkezeti rokonságukat. Felfedezte a formaldehidet, a hidrazobenzolt, az izonitrileket és Auguste Cahours társaságában az allil-alkoholt. Az amidok aminokká átalakítására szolgáló módszerét Hofmann-reakciónak nevezik. Módszert dolgozott ki a folyadékok molekulasúlyának a gőzsűrűségből való meghatározására is. Az ő és Sir William Henry Perkin anilin kutatásai segítették az anilinfesték ipar alapjainak a lerakását.