Angol fiziológus, biofizikus, Nobel-díjas
Cambridge-ben, a Trinity College-ban tanult. Miután a Brit Légügyi Minisztérium számára radarkutatásokat végzett (1939-45), munkáját a Cambridge-i Egyetemen folytatta. Huxley közreműködésével az egyedi idegrostok elektromos és kémiai viselkedését mérte fel. Kísérleti eredményeik (1947) azt mutatták, hogy a nyugalmi szakaszban az ideg membránja csak a kálium belépését engedi meg az ideg belsejébe, izgalmi állapotban viszont a membrán a nátrium számára is átjárhatóvá válik. 1963-ban Andrew Fielding Huxleyval és Sir John Ecclesszel megosztva megkapta az orvosi-élettani Nobel-díjat az egyedi idegrostok ingerületeinek továbbításáért felelős kémiai folyamatok felfedezéséért. 1972-ben ütötték lovaggá.