Orvos, szülész-nőgyógyász, orvostörténész, egyetemi tanár
Orvosi tanulmányait a kolozsvári tudományegyetemen, Baselban és Budapesten végezte. 1921-23-ban a szegedi sebészeti, 1924-27-ben a budapesti I. sz. szülészeti és nőgyógyászati klinikán tanársegéd. 1928-29-ben a gyulai Állami Kórház főorvosa volt. 1929-ben az Országos Stefánia Szövetség Budapest, X. kerületi Szülőotthonának igazgatója, valamint Pest-Pilis-Solt-Kiskun vm. szülész-nőgyógyász főorvosa. 1938-ban a budapesti egyetemen magántanári képesítést nyert. Szakirodalmi tevékenysége a szülészet-nőgyógyászat tárgykörére és az orvostörténetre terjedt ki. Foglalkozott a Bolyaiak (Farkas és János) betegségével, a középkor orvosi ismereteivel.