Mérnök, miniszter
1852-től a budai Politechnikumban tanult. 1861-ben Máramaros vármegye főmérnöke lett. 1867-ben a közmunka- és közlekedésügyi minisztérium munkatársa. 1874-től mint államtitkár a folyószabályozási, árvízmentesítési, útépítési és vasútépítési ügyeket irányította. 1882-től az osztrák-magyar államvasutak vezérigazgatója, 1892-től 1895-ig belügyminiszter volt. Számos vasútvonal megvásárlásával a Magyar Államvasutakat erősítette. Jelentős része volt a fővárosi vízművek létrehozásában és a pest-budai rakpartok kiépítésében. 1903-tól 1905-ig, majd 1910-től haláláig kereskedelmi miniszter volt. Minisztersége alatt az ipar és közlekedés műszaki fejlesztését igyekezett előmozdítani, többek között a Duna-Tisza-csatorna megvalósítására törekedett.