Vegyészmérnök, közgazdász
Vegyészmérnöki oklevelet a budapesti műszaki egyetemen szerzett 1912-ben. 1914-től az Egyesült Izzónál lett üzemi, majd kutatómérnök. Itt kísérletezték ki Helfgott Árminnal a gáztöltésű izzólámpák nagyüzemi gyártását. A Tanácsköztársaság idején a szocialista termelés népbiztosa, a bukás után Bécsbe, Berlinbe majd Olaszországba emigrált. Olaszországból való kiutasítása után a SZU-ba költözött. Leningrádban megszervezte a gáztöltésű izzólámpák és a laboratóriumi üvegkészülékek gyártását. 1938-1946-ig börtönben, munkatáborban volt, aztán 1947 nyaráig Moszkvából kitiltva Alekszandrovban. Csak 1947 nyarán térhetett vissza Magyarországra. 1948-1951-ben a Találmányi Hivatal elnöke. 1949-ben az Országos Találmányi Hivatal első főtitkára. Tevékenyen közreműködött a Műszaki és Természettudományi Egyesületek (MTESZ) létrehozásában, melynek elnöke is volt. 1949-1956-ban az MTA műszaki osztályának osztálytitkáraként nagy befolyást gyakorolt a hazai műszaki fejlődésre. 1956-1960-ban az MTA titkári teendőit látta el. 1960-1967 között az MTA alelnöke. 1961-ben megszervezte az MTA Ipargazdasági Kutatócsoportját, melyet 1969-ig, nyugdíjazásáig vezetett. 1949-től az MTA tagja.