Osztrák fizikus, Nobel-díjas
A grazi egyetemen végezte tanulmányait. Bécsben 1910-től a Rádiumkutató Intézet munkatársa volt. 1909-11 között a légköri elektromosság és a természetes radioaktivitás kapcsolatát a magas légkörbe emelkedő léggömbökön elhelyezett sugárzásmérőkkel vizsgálta. Kimutatta, hogy nagy magasságban a sugárzás erőssége növekszik. Feltételezte, hogy a kozmikus térből nagyenergiájú elektronok és protonok érkeznek. Feltevését később Robert Millikan erősítette meg, aki a sugárzást kozmikus sugárzásnak nevezte el. 1920-31 között a grazi, 1937-ig az innsbrucki egyetem fizika professzora volt. Obszervatóriumot alapított az Innsbruck melletti Hafelekar-hegyen a kozmikus sugárzás kutatására. Ausztriának Németországhoz való csatlakozása után eltávolították az egyetemről zsidó származású felesége, és Schussnigg kancellárhoz fűződő barátsága miatt. Az Egyesült Államokba emigrált, ahol a Fordham egyetem professzorává nevezték ki. Itt a radioaktív sugárzás biológiájával, és a nagy áthatolóképességű kozmikus sugárzással foglalkozott. 1936-ban Nobel-díjjal jutalmazták, Carl Andersonnal megosztva. Több akadémia tagja volt, nevét a Hold túlsó oldalának egyik krátere és a 2844.sz. kisbolygó is őrzi. (Bartha Lajos)