Német születésű angol csillagász, távcső építő, zenész
A stellárasztronomia egy első művelője, a stellárstatisztika úttörője. Német katonazenész-család gyermeke, 1757-ben Angliában telepedett le, ahol muzsikusként kereste kenyérét, 1766-tól tevékenyen foglalkozott csillagászattal, tükrös távcsöveit maga készítette, majd kereskedelmi céllal is mintegy 400 kisebb-nagyobb reflektort készített. Csillag-statisztikai módszerekkel vizsgálta a csillagok térbeli eloszlását. Kimutatta, hogy a távcsővel és szabad szemmel látható csillagok egy hatalmas, együttes rendszert, a Tejútrendszert alkotják. Eközben fedezte fel 1781. március 13-án az Uránusz bolygót, ezért angol Udvari Csillagásszá nevezték ki. Az uralkodó támogatásával megépítette korának legnagyobb, 122 cm átmérőjű tükrös távcsövét (1789). Kimutatta a Nap térbeli mozgását. Nagyszabású munkája a kettős és többszörös csillagok katalogizálása, egyesekről megállapította, hogy a csillag-párok egymás körül keringenek. Nagy jelentőségű a ködös objektumokról (csillaghalmazok, ködfoltok, távoli csillagrendszerek) készített katalógusa. Felfedezte a Szaturnusz és az Uránusz két-két holdját. Igen alapos bolygó megfigyeléseket is végzett. 1800-ban kimutatta, hogy a színképben a látható fény-tartományon kívül láthatatlan (vörösön inneni) sugárzás is jelen van. Munkáját húga, Lucretia Caroline H. (1750-1848) támogatta, majd fia, Sir John Frederick H. (1792-1871), folytatta. Érdemeit sok egyesület és szervezet tagsággal (Royal Society), ill. elnökséggel (Royal Asttronomical Society) és érmekkel ismerte el. Nevét holdkráter és a 2000.sz. kisbolygó is őrzi.(Bartha Lajos)