Gépészmérnök, műegyetemi tanár, kereskedelmi miniszter
Előbb a bécsi műegyetemen asszisztens, majd az Osztrák-Magyar Államvasúttársaság resicabányai műveinél főmérnök, 1899-ben a selmecbányai erdészeti és bányászati főiskola tanára. 1920-ban a gépészmérnöki kar dékánja, 1933-34-ben rektora. A gépelemekről írt tankönyve hézagpótló jelentőségű munka volt a magyar műszaki szakirodalomban. 1926-1929-ig kereskedelemügyi miniszter a Bethlen-kormányban. Mint miniszter közúti hálózatunk korszerűsítését és az államvasutak villamosítását tekintette céljának. Lemondása után visszatért a tanszékre és a Talbot Centrale elnökigazgatója lett.