Német fiziológus
1871-1911-ig a Kieli Egyetem professzora volt, s 1899-ben átfogó vizsgálatot vezetett az Atlanti-óceánban élő planktonokkal kapcsolatban. Ismert még embriológiai munkásságáról, valamint az érzékszervek, elsősorban a fül anatómiájának és élettanának kutatásáról is. Róla nevezték el a belső fülben található Hensen-sejteket és a Hensen-csatornát. Ő használta először a "plankton" szót azon élőlények megnevezésére, amelyek a tengervízben (és álló édesvizekben) lebegve élnek, s igen fontosak, mert közvetlenül vagy közvetve minden tengeri állat élete függ tőlük.