Jezsuita csillagász
Magyarországi születésű tudós. 1757-től haláláig a bécsi Egyetemi Csillagvizsgáló (első) igazgatója. Megindította és 35 éven át szerkesztette az időrendben második csillagászati évkönyv-sorozatot (Ephemerides Astronomicae), amely tudományos értekezéseket is közölt. Tökéletesítette a földrajzi hosszúság mérését, új, ma is alkalmazott módszert dolgozott ki a szélesség meghatározására. 1762-1764-ig Sajnovics János Hell mellett gyakornok. 1769-ben a dán király felkérésére Észak-Norvégiából megfigyelte a Vénusz átvonulását a Nap előtt, ennek adataiból a ténylegeshez közel álló értéket számított a Csillagászati Egységre, a pontos számolást az általa kidolgozott kiegyenlítő módszerrel érte el. Elsőként végzett folyamatos meteorológiai és földmágneses méréseket a Sark-körtől északra. Nagy figyelmet fordított szülőföldjének tudományos előmenetelére, az egri és budai obszervatóriumok berendezésének tanácsadója, számos fiatal magyar tudós oktatója. A finn-ugor nyelvrokonság kutatásának kezdeményezője, foglalkozott a magyarok őshazájának kérdésével. (Bartha Lajos)