Geodéta, egyetemi tanár
A műegyetemen szerzett oklevelet 1922-ben, s a következő évtől az Állami Földmérés mérnökeke, 1942-1949-ig vezetője volt. 1941-ben a műegyetem magántanárrá habilitálta. Rendszeresen tartott egyetemi előadásokat Sopronban a Bánya- és Erdőmérnöki Karon. A soproni Földmérnöki Kar alkalmazott geodéziai tanszékén 1953-tól tanszékvezető egyetemi tanárként működött. Érdemeket szerzett a magyarországi földmérnökképzés megszervezésében és szakmai irányításában. Budapesten a geodéziai, később felsőgeodéziai tanszék, mellette a topográfiai és fotogrammetriai tanszék vezetésével bízták meg. 1960-1964-ig a Mérnöki Kar dékánja, majd az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem rektora volt. Jelentősebb eredményei: a statikai koordináta-kiegyenlítés, az országos felsőrendű háromszögelési hálózat kiegyenlítő eljárása, a Gauss-Krüeger-vetület hazai viszonyokra alkalmazása, nagyobb területek ábrázolása egységes vetületi koordináta-rendszerben, csomópontrendszerek kialakítása és a kéregmozgási szintezési hálózatok kiegyenlítési módszere. 1967-től az MTA tagja.