Angol fizikus
Szülei a londoni bombázások elől menekültek Oxfordba, ezért született itt. Az iskolában rossz tanuló volt, de 16 éves korában már számítógépet épített barátaival. 17 éves korától az oxfordi University College-ban tanult, majd Cambridge-ben doktorált 1966-ban, az ősrobbanás elmélet adta témából. 1965-ben nősült meg, 1967-ben fiúk, 1969-ben lányuk született. Ekkor már tolószékbe kényszerült, mozgató idegeinek fokozatos sorvadása miatt. Az ősrobbanás elméletet az 1965-ben felfedezett mikrohullámú háttérsugárzás, a fekete lyukak létezését pedig csillagászati megfigyelések igazolták az 1970-es években. Hawking a fekete lyukakra vonatkozó elméleti vizsgálatai során feltételezte, hogy a fekete lyuk eseményhorizontjának közelében a keletkező részecske-antirészecske párokból az egyiket elnyeli a fekete lyuk, de a másik kisugárzódik - ezt nevezték el azután Hawking-sugárzásnak. Egy évig Kaliforniában, a CalTechen kutatott, utána 1977-ben professzorként tért vissza Cambridge-be. 1985-ben egy tüdőgyulladást követő életmentő gégemetszés következtében elvesztette beszédképességét. Egy számára kifejlesztett technikai eszköz segítségével, egy kapcsoló egyetlen ujjal történő mozgatásával tudott szöveget szerkeszteni, és egy másik készülék segítségével azokat kimondatni. Végzős egyetemi hallgatók végezték Hawking útmutatásai alapján a számításait. Nemcsak tehetséges kutató, de sikeres tudománynépszerűsítő is volt: 1982-től 1988-ig írta Az idő rövid története c. könyvét, melyet azután több mint 40 nyelvre, köztük magyarra is lefordítottak. Az elméleti fizikában elért eredményeiért 1978-ban Albert Einstein-díjat, 1988-ban fizikai Wolf-díjat kapott. (Dr. Radnai Gyula)