Francia mineralógus
Teológiát tanult, majd pappá szentelték, és 21 évig a Collège de Navarre professzora, 1802-ben a párizsi Természetrajzi Múzeum, majd 1809-től a Sorbonne ásványtanprofesszora volt. Kidolgozta a kristályszerkezet átfogó elméletét. Elméletének a dekrementum és a szögek állandóságának a törvénye az alapja, a kristályhasadási formáit az elsődleges formákkal vagy gócokkal hozta geometriai kapcsolatba. Később az ásványok osztályozására alkalmazta elméletét. Kristályokban a piroelektromosságot és a piezoelektromosságot is tanulmányozta. A geometriai kristálytan megalapítójának tekintik. Jelentős az ötkötetes Ásványtan és a háromkötetes Kristálytan című műve. Neve ott van a hetvenkét francia tudós között az Eiffel-tornyon.