Fizikus, mérnök
Fizikusi képesítést a cambridge-i egyetemen szerzett. 1947-ben hazatért, a Közgazdaságtudományi Egyetem docense, majd 1950-től 1952-ig az MTA Központi Hivatala elnökségi titkárságának vezetője lett. 1952 és 1956 között koholt vádak alapján bebörtönözték, börtönéve alatt felvázolta a numerikus vezérlésre épített üzem elképzeléseit. 1956 és 1960 között az MTA Kibernetikai Kutatócsoportjának volt a munkatársa. 1965-től a SZTAKI-ban a gépipari automatizálás kérdéseivel foglalkozott. Nevéhez fűződik a grafikus megjelenítő, és a bonyolult felületek önműködő kialakítására alkalmas, több dimenzióban mozgó szerszámgépvezérlés megvalósítása. Úttörő részt vállalt a geometriai modellezés és a számítógépes grafika hazai eszközeinek kidolgozásában. Az alak- és helyzetfelismerésre kidolgozott eszközei növelték a robotok intelligenciáját. Mai napig működő iskolát teremtett fiatal tehetségek nevelésével, ösztöndíjakhoz, külföldi tanulmányokhoz való juttatásával, ami abban az időszakban még kivételes lehetőségeket nyújtott a szakmai fejlődésre. 1978-ban Állami Díjjal, 1984-ben Pattantyús Ábrahám-emlékéremmel tüntették ki.