Norvég fizikai kémikus, Nobel-díjas
Az oslói egyetemen tanult, és 1924-ben a berlini egyetemen doktorált. 1925-től az oslói egyetem oktatója, 1934-től 1964-ig a fizikai kémia professzora, a fizikai kémiai tanszék vezetője volt. 1930-ban kezdte meg a ciklohexán molekulájának és származékainak tanulmányozását. Felfedezte, hogy a ciklohexán két formában létezik. Kidolgozta a konformáció-analízis alaptételeit. Norvégia 1940-es német megszállása után továbbra is közölte kutatási eredményeit skandináv folyóiratokban, de a legfontosabb felfedezéseit titokban tartotta a 2. világháború befejezéséig. 1943-45 között az egyetemi közösség más tagjaival együtt táborba zárták a közeli Griniben. Az ötvenes évek közepétől kezdve Hassel főként a szerves halogén vegyületek szerkezetét vizsgálta. Derek H. R. Barton társaságában megosztott kémiai Nobel-díjat kapott. Hassel a konformáció-analízis kidolgozásáért kapta a díjat, ez az eljárás a molekulák háromdimenziós geometriai szerkezetének tanulmányozását teszi lehetővé. Fontos szerepe volt a molekulaszerkezetekről alkotott gyökeresen új felfogás kialakításában.