Amerikai biofizikus, fiziológus, Nobel-díjas
Tanulmányait a pennsylvaniai Lafayette College-ban végezte, s a Johns Hopkins egyetemen doktorált 1927-ben. Európában a lipcsei és a müncheni egyetemeken, majd az USA kutatóintézeteiben dolgozott. 1949-ben a Johns Hopkins egyetem, majd a New York-i Rockefeller Egyetem biokémia-professzora. Számos tudományos egyesület és a Nemzeti Tudományos akadémia tagja. Több mint 40 éven át foglalkozott a látás élettanával. A szem ideghártyájának, a retinának biokémiáját, illetve biofizikáját kutatta. Főleg ízeltlábúak, különösen egy rákfajta szemét tanulmányozta, mivel ez lényegesen egyszerűbb az emberi szemnél. Ő volt az első, aki vizsgálni tudta egyetlen szemidegrostnak fényinger hatására adott reakcióit. Kimutatta, hogy a szemidegek különböző rostjai eltérő módon reagálhatnak a fényingerekre. Hartline 1967-ben Ragnar Arthur Granit-tal és George Wald-dal együtt kapta meg az orvosi-élettani Nobel-díjat "a szemben létrejövő elsődleges élettani és kémiai látási folyamatok területén tett felfedezéseikért".