Amerikai zoológus
A Yale Egyetemen az összehasonlító anatómia és a biológia professzora volt 1907-38 között, s ő vezette a zoológiai tanszéket. Ő dolgozta ki az első sikeres állati szövettenyészeteket, és a szervátültetési módszereknek is az egyik úttörője volt. Sejttenyésztési módszere döntő fontosságú biológiai alkalmazások kiindulópontja lett, felhasználták például a rákkutatásban és a gyermekbénulás elleni oltóanyag kifejlesztésében. A szövetdarabkák kimetszésére is feltalált különböző eszközöket, s ez lehetővé tette számára az embriókon végzett szövetátültetések hatásainak vizsgálatát. Harrison kísérletei fényt derítettek a gerincesek aszimmetriájának szabályaira, továbbá bebizonyították, hogy a végtagok az embrió középső sejtrétegéből, a mezodermából fejlődnek ki. A kísérletek, ill. azok módszerei teremtették meg számos későbbi, igen hasznos embriológiai kísérlet feltételeit is. Miután tanári állásából nyugdíjba vonult, a Nemzeti Kutatási Tanács elnökeként dolgozott tovább.