Elméleti fizikus
Budapesten, a Jedlik Ányos Gimnáziumban érettségizett, utána azonnal felvették az ELTE fizikus szakára. Az egyetemen a Szabó János és Abonyi Iván által tartott plazmafizikai szeminárium hallgatójaként készítette el a magneto-hidrodinamika egyenletei megoldásának egyértelműségére vonatkozó, Szabó Jánossal közös dolgozatát. Diplomájának megszerzését követően a KFKI Szilárdtestfizikai Főosztály akkor alakuló elméleti csoportjához került, ahol figyelme a mágnesség, illetve a fémekben előforduló mágneses szennyezések felé fordult. A 70-es évek közepén, az akkor alapított Fémfizikai Osztály vezetőjeként javaslatot tett az amorf ötvözetek (fémüvegek) tanulmányozására. A közreműködésével szervezett 1980-as budapesti nemzetközi fémüveg-konferencia hozta meg számára a széles körű nemzetközi elismertséget. A 80-as évek közepétől még a Csepel Művekben folyó fémüveg kutatásokban is komoly szerepet vállalt, azonban érdeklődése egyre inkább az akkor induló számítástechnikai kutatások felé kanyarodott el. Évfolyamtársai, majd kollégái egyaránt nagyra becsülték nemcsak széles körű tudásáért, hanem mindig segítőkész, közvetlen egyéniségéért is. (Dr. Radnai Gyula)