Angol biokémikus, Nobel-díjas
Manchesterben és a németországi Erlangenben folytatott tanulmányai után tanársegéd lett a Manchesteri Egyetemen 1888-97-ig. A Jenner Institute of Preventive Medicine kémiai és vízkutató laboratóriumának vezetője, majd 1907-30 között a biokémiai tanszék vezetője volt. 1912-ben a Londoni Egyetem professzorává nevezték ki. A cukor erjedésével kapcsolatos, több mint húsz éven át folytatott vizsgálatai sokban gyarapították a valamennyi élő szervezetben lejátszódó, közbülső anyagcsere-folyamatokra vonatkozó ismereteket. Ugyancsak nagy eredményeket ért el a bakteriális enzimek anyagcseréjének vizsgálatával. 1929-ben Hans von Euler-Chelpinnel közösen kémiai Nobel-díjat kapott a cukor erjedésének és a fermentációban részt vevő enzim hatásának vizsgálatáért.