Amerikai fizikus
Egyetemi tanulmányait a californiai Stanford Egyetemen végezte, majd itt védte meg doktori értekezését is 1933-ban. Utána Massachusett-ben folytatta tanulmányait a Műszaki Intézetben, majd visszatérve a Stanford Egyetemre, ott - kezdetben egyetemi oktatóként, később professzorként - oktatott. Az ő találmánya a magas-minőségű üregrezonátor, amely alapját képezi a lineáris gyorsítónak. Őt tartják a mikrohullámú elektronika technológiai megalapítójának. 1945-ben elnyerte a Liebman-díjat, 1947-ben megkapta az Elnöki Elismerő Oklevelet, 1949-ben a Tudományos Nemzeti Akadémia tagjává választották, halála után Stanfordban róla nevezték el a "Hansen Kísérleti Laboratórium"-ot.