Piarista zoológus, tanár
1832-ben belépett a piarista rendbe. Korán kezdte gyűjtőtevékenységét. Mint breznóbányai tanár megismerte Linné rendszerét. 1835-36-ban Vácott bölcsészetet tanult, 1837-től Nyitrán - ahol teológus volt - rendszeresen gyűjtötte a növényeket, állatokat. 1840-től Máramarosszigeten tanár, 1844-ben Vácra, 1845-ben Pestre helyezték. 1848-ban az Egyetemi Könyvtár segédőrévé nevezték ki, emellett a rend budai gimnáziumában tanított. 1848 őszén mint közhonvéd harcolt Jelačić serege ellen. A bevonuló osztrákok 1849 elején megfosztották állásától és kitiltották a városból. Álnéven bujkált Pest határában. Pest, majd Buda visszafoglalása után újból elfoglalta állásait, de júl. 4-én a honvédsereg élelmező tisztjeként elhagyta Pestet, sok bujdosás után Hanga János néven nevelői állást vállalt Kricsován, ahol kolerában halt meg. Tudományos munkásságában Cuvier rendszertanát követte; szorgalmazta a magyar természettudományos szaknyelv kidolgozását, s erről a Természetbarátban cikkezett. A forradalom idején az egyházi reform mellett foglalt állást. 1846-tól az MTA tagja.