Francia matematikus
Az École Normale Supérieure-n tanult Charles Émile Picard irányítása alatt. 1892-ben az egész függvényekről írt munkájával elnyerte a matematikai tudományok nagydíját. 1897-tôl a párizsi Collége de France, 1912-tôl École Polytechnique és 1920-tól az École Centrales des Arts et Manufactures professzora volt. Ekkor lett a francia Akadémia tagja. 1940-ben, amikor a németek megszállták Franciaországot, családjával az Egyesült Államokba menekült. Itt a Columbia Egyetemen tanított, azonban nem kapott állandó állást. 1947-ben visszatért hazájába. Eredményes kutatási területei: a számelmélet, a függvénytan, a klasszikus analízis, a variációszámítás, a differenciálegyenletek és a matematikai fizika voltak. 1896-ban bebizonyította a prímszámtételt. Elemi bizonyítást 1949-ben erre a tételre Selberg és Erdős Pál talált. Nevét viseli többek között a determinánsokra vonatkozó Hadamard-tétel, a Hadamard-egyenlőtlenség és a Hadamard-mátrix.