Orvos, orvostörténész
Akadémikus, államtitkár, több nemzetközi orvosi akadémia és orvostörténeti társaság tagja. 1902-től Budapesten az Orvosi Kar magántanára, 1916-tól címzetes nyilvános rendkívüli tanára, 1936-tól címzetes nyilvános rendes tanára. Emellett 1905-től kezdődően Budapesten az Állatorvosi Főiskolán az állatorvostan történetének megbízott előadója. 1919 és 1932 között a Népjóléti Minisztérium tanácsosa, 1927-től államtitkára. Ő vezette az Általános és Társadalom-egészségügyi Ügyosztályt. Az orvostörténeti kutatások egyik hazai megszervezője, az 1899-ig megjelent magyar orvosi és orvostörténeti irodalom bibliográfiáját elsőként ő állította össze. 1901-ben egy többek által is kutatott betegségről, a Morbus Hungaricusról jelent meg kötete. Nagyon sokat tett Semmelweis életműve hazai és külföldi megismertetése érdekében, 1905-ben német nyelven adta közre Semmelweis valamennyi jelentős írását (az eredetileg magyar nyelvűeket ő fordította németre), a következő évben pedig a teljes művet közreadta magyarul. Az azt követő években számos új adattal egészítette ki a Semmelweis biográfiát. Tudós kollégáival együtt a Tudományegyetem alapításának 300. évfordulója tiszteletére megírta az Orvosi Kar történetét: "Az orvostudományi kar története 1770-1935" (Bp., 1936). (Dr. Gazda István)