Vegyészmérnök
A műegyetemen szerzett oklevelet, 1914-1918-ig tanársegéd a kémiai technológiai tanszéken, majd 1920-ig az Országos Központi Árvizsgáló Bizottság vegyészeti osztályának vezetője. 1933-ban a budapesti műegyetem műszaki doktora. 1945-1946-ban a Péti Nitrogénművek RT. vezérigazgatója, majd 1954-ben történt nyugdíjazásáig a Bányászati Kutató Intézet munkatársa. Úttörő munkát végzett a hazai nyersanyagok tűzállóanyag-ipari, valamint szénfeldolgozási hasznosítására. Nagy szerepe volt a sárospataki kaolin-előfordulás hasznosításában, valamint a várpalotai szénbázisú nitrogénműtrágya-gyártás megvalósításában.