Természettudós, orvos
Sárospatakon, majd 1830-ban Pesten jogot tanult, de rövidesen orvostant hallgatott. 1835-től a növénytan előadó tanársegédje volt. 1836-ban orvosdoktorrá avatták. Máramaros vármegyei főorvos lett. Hivatali munkája mellett vármegyéje ásványvizeit kutatta és ezek közül 1843-ig 170-félét írt le. Növényeket gyűjtött és mikroszkópi vizsgálatokat végzett, de jegyzetei herbáriumával együtt az 1859. évi tűzvész áldozatául estek. Szorgalmazta a máramarosszigeti múzeumegylet létrehozását, amely csak 1872-ben alakult meg.