Svéd szemorvos, Nobel-díjas
Tanulmányait Upsalaban, Bécsben és Stockholmban végezte. 1891-ben a stockholmi egyetemen magántanári képesítést nyert; 1894-ben pedig Upsalaban lett a szemészet professzora és a szemészeti klinika igazgatója. A stockholmi tudományos akadémiának, valamint az akadémia Nobel-bizottságának tagja volt. A szem optikai rendszerével kapcsolatos vizsgálataiért kapott Nobel-díjat 1911-ben. Legnagyobb érdemeit a fiziológiai optika terén szerezte, különösen az ophthalmometriában és az asztigmatizmus vizsgálata terén alkotott újat. A szemorvosi gyakorlat számára új ophthalmometert szerkesztett, továbbá hályogoperáltak számára távcső szemüveget, új szemtükröt stb.