Német csillagász
Göttingenben doktorált, 1922-től a potsdami obszervatórium munkatársaként dolgozott. 1923-ban a berlini egyetemen habilitált, ahol 1927-ben professzor lett. Spektroszkópiával foglalkozott, majd a napkorona természetére, a Nap mágneses területeire vonatkozó részletes vizsgálatokat végzett. Legfontosabb munkája 1928-ban jelent meg atomok és molekulák spektrumainak grafikus ábrázolásáról, bevezetve a termsémákat (vagy Grotrian-diagramokat). 1929-ben egy szumátrai expedíció során nyert adatok alapján megadta a napkorona fizikai leírását, megbecsülve annak magas hőmérsékletét is. (Piriti János)