Orvos, szemész, egyetemi tanár
1887-ben szerzett orvosi oklevelet a budapesti egyetemen. 1888-tól működött a budapesti szemklinikán, előbb mint tanársegéd, majd mint adjunktus. 1893-1894-ben a tanszék helyettes vezetője. 1900-ban ny. rk. tanár. 1900-1904-ben főorvos előbb a János, majd az István Kórházban. 1903-ban trachomaügyi kormánybiztos, mint ilyennek érdeme a trachoma hazai leküzdése. 1905-től 1936-ig ny. r. tanár a budapesti egyetemen, az I. szem klinika igazgatója. Szerkesztője volt a Szemészet és az Orvosképzés c. lapoknak. Kiváló szemész, a szemészet minden területével - diagnosztikával, patológiával, terápiával, műtéttannal - igen magas színvonalon foglalkozott. Az intézményes hazai orvostovábbképzés egyik megteremtője. Az öregkori hályog gyógyítására az általa leírt műtétet jelenleg is végzik világszerte. Jelentős szemészeti iskolát nevelt fel. Hosszú ideig volt az orvostovábbképzés központi bizottságának elnöke. Közreműködött a magyar tudomány külföldi kapcsolatainak kiépítésében.