Kísérleti fizikus
Matematika-fizika szakos tanári oklevelét 1950-ben szerezte a budapesti tudományegyetemen. 1959-ig tanársegédként dolgozott a kísérleti fizika tanszéken, ekkor művelődésügyi minisztériumi döntés alapján több kollégájával együtt elbocsátották az egyetemről. Ezután a Csepel Művekben létesített fémfizikai laboratóriumot, majd 1971-től a Fémipari Kutató Intézet anyagszerkezetvizsgálati osztályát vezette. Közvetlen emberi magatartása az egyetemen népszerű tanárrá, az iparban közkedvelt vezetővé tette. Szakmai tudását magasra értékelték tanítványai és beosztottjai is. Mind az ipari alkalmazott kutatásban, mind a fémfizikai alapkutatásban jelentős eredményeket ért el. 1969-ben lett a fizikai tudományok kandidátusa, akadémiai doktori fokozatának elérésében korai, hirtelen halála akadályozta meg. Négy gyermeke közül ketten a kutató fizikusi, ketten pedig az édesanyjuk által is követett fizikatanári pályát választották. (Dr. Radnai Gyula)