Orosz fizikus
V. N. Gribov 1954-ben lett a Leningrádi Fizikai - Technikai Intézet munkatársa, ahol 62-től 80-ig az Elméleti Fizikai Osztály vezetője volt. 1980-tól a moszkvai Fizikai Problémák Intézetében (Landau Intézet) vezeti a Részecske Fizikai Osztályt, ezzel párhuzamosan 81-től a KFKI - Részecske és Magfizikai Kutató Intézet Elméleti Fizikai Főosztályának tudományos tanácsadója. 1972-től az Orosz Tudományos Akadémia levelező tagja. 73-ban az American Academy of Arts and Sciences, 93-ban a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagjává választották. A 70-es évek közepéig Gribovot csak ritkán engedték külföldre, így sok neves amerikai és európai fizikus, többek között J. Bjorken, S. Drell, D. Amati, G. Veneziano kereste fel őt többször is megvitatni a részecskefizika aktuális problémáit. Az utazási korlátozás megszűnte után Gribov számos vendégkutatói meghívásnak tett eleget neves kutatóközpontokban (többek között CERN, Orsay, Cambridge Európában, és Princeton, MIT, SLAC az USA-ban). Lev Davidovics Landau meghívására Gribov az 50-es évek végétől kezdődően rendszeres résztvevője volt a Moszkvában hetenként egyszer tartott Landau szemináriumoknak. Így alakult ki szoros szakmai kapcsolata Landauval és I. J. Pomerancsukkal. Hármuk felfogásban közös az elméleti fizika egységes képbe foglalásának igénye. Az elméleti részecskefizika és a kvantumtérelmélet területén Gribov nevéhez fűződnek, egyebek mellett, az alábbi munkák: a Gribov féle Regge kalkulus, a neutrínó oszcilláció létének megjóslása (B. Pontecorvoval közös munka), a Gribov - Lipatov egyenlet, a nagyenergiájú részecske kölcsönhatások tér - idő szerkezetének felépítése. A 80-as 90-es években Gribov a kvarkbezárás elméletének megalkotásán dolgozott. Ez a munkája befejezetlen maradt. A tárgykörrel kapcsolatos cikkei és előadásai megtalálhatók a "The Gribov Theory of Quark Confinement" (World Scientific 2001), és a "V. N. Gribov: Gauge Theories and Quark Confinement" (Phasis kiadó, Moszkva, 2002) gyűjteményes kötetekben. (Frenkel Andor)