Orvos, idegfiziológus, egyetemi tanár
1950-ben szerezte meg orvosi oklevelét a pécsi orvosi karon, 1950-től a pécsi élettani intézet munkatársa. Az 1950-es években jelentős eredményeket ért el az elektrofiziológiában, a magatartás-kutatás területén. A hippocampus működésével foglakozó munkássága úttörő jelentőségű. 1964-ben az USA-ban ösztöndíjas, majd ugyanebben az évben a hallei Leopoldina Német Természettudományi Akadémia tagja lett. Az 1970-es években a játék neurobiológiai összetevőivel foglalkozott, erről írta akadémiai székfoglalóját. 1982-től az MTA tagja. Több hazai és külföldi társaság tagja, számos szakmai kitüntetés tulajdonosa.