Amerikai fizikus, Nobel-díjas
1944-ben a Yale Egyetemen diplomázott matematikából, majd az amerikai légierő meteorológiai csoportjában dolgozott. A háború után fizikát tanult, 1952-ben doktorált a chicagoi egyetemen Clarence Zener vezetésével. A MIT Lincoln Laboratory munkatársaként a RAM-memóriák fejlesztését végző csoport tagja volt, jelentős eredményeket ért el a fémoxidok mágneses tulajdonságainak alapvető vizsgálatai során. A hetvenes évek végétől az oxfordi egyetem szervetlen kémiai laboratóriumának vezetőjeként dolgozott. Itt továbbfejlesztette M. Stanley Whittingham korábbi akkumulátoranyagokkal kapcsolatos munkáját, amellyel a lítiumion-akkumulátorok kapacitásának jelentős növelését érhette el. Goodenough szabadalmát felhasználva a japán Sony vállalatnál Akiro Yoshino dolgozta ki a gyártási folyamat részleteit. 1986-tól a Texas Egyetem professzora volt. Folytatta az akkumulátorokhoz használható anyagok kutatását, hogy előmozdítsa az elektromos járművek fejlődését. 2019-ben kémiai Nobel-díjat kapott M. Stanley Whittinghammal és Akira Yoshinoval megosztva "a lítium-ion akkumulátorok kifejlesztéséért". Ekkor 97 éves volt, ő mindeddig a legidősebb kitüntetett. (Piriti János)