Botanikus
Soproni középiskolai diákévek után 1900-ban lett Budapesten Eötvös-kollégista egyetemi hallgató. Természetrajz-kémia szakos tanári oklevelét 1905-ben, bölcsészdoktori oklevelét 1908-ban szerezte meg. 1906 és 1919 között az Országos Nőképző Egyesület Zöldfa (ma Veres Pálné) utcai felsőbb leányiskolájában és leánygimnáziumában tanított, közben, 1917-ben a Budapesti Tudományegyetemen kinevezték a botanikatörténet magántanárává. 1919-1929-ig a budapesti Erzsébet Nőiskola városligeti tanárképző főiskoláján tanított, 1922-től mint a növénytan rendes tanára. 1929-ben a Magyar Nemzeti Múzeum Növénytárának munkatársa lett, s itt dolgozott egészen 1942. évi nyugdíjazásáig, 1939-től igazgatóként. Budapest második világháborús ostroma során halt meg, egy bombatalálat oltotta ki az életét. 1939-től az MTA levelező tagja volt.