Fizikus, egyetemi tanár
A budapesti tudományegyetemen szerzett oklevelet 1932-ben, majd Ortvay Rudolf tanársegédje lett az elméleti fizikai tanszéken. 1939-től a szegedi egyetemen rk. tanár, 1941-től a kolozsvári egyetem, 1944-től a budapesti műszaki egyetem ny. r. tanára volt. 1945-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1946-ban rendes tagjává választották. 1947-ben az USA-ba távozott, 1948-ban azonban onnan hazatért, és haláláig a műszaki egyetem fizika tanszékét vezette. Az Eötvös Loránd Fizikai Társulat elnökségének tagja volt, 1948-58 között az MTA alelnöke. Legjelentősebb eredményeit a kvantummechanikai többtestproblémának és alkalmazásainak területén érte el. Az atom statisztikus elmélete területén kidolgozott modelljét a szakirodalom Thomas-Fermi-Dirac-Gombás-modell-ként idézi. Több mint 130 dolgozatot és 12, részben idegen nyelvű könyvet írt. Szerkesztette az Acta Physica, és a Physics Letters folyóiratokat. Két ízben tüntették ki Kossuth-díjjal, 1948-ban és 1950-ben.