Osztrák-amerikai matematikus, logikus, tudományfilozófus
A bécsi egyetemen tanult, 1929-ben kapta meg a Ph. D. fokozatot. Számelmélettel, majd matematikai logikával foglalkozott. 1933-ban, majd a 30-as években több alkalommal is meghívásra előadásokat tartott az Institute for Advanced Study-ban, Princetonban. 1940-ben kivándorolt az Egyesült Államokba, Princetonban kapott állást, 1953-tól, mint professzor. Legfontosabb eredménye az 1930-ban közölt, alapvető jelentőségű nem-teljességi tétel, amely azt mondja ki, hogy minden ellentmondásmentes, a természetes számok elméletét tartalmazó axiomatikus rendszer nem teljes, azaz, vannak olyan állítások, amelyek az adott rendszerben eldönthetetlenek, sem nem bizonyíthatók, sem nem cáfolhatók. Princetonban filozófiával is foglalkozott, emellett Einsteinnel szoros barátságot kötött és a relativitáselméletben ért el eredményeket.