Amerikai elméleti fizikus, egyetemi tanár, Nobel-díjas
Már 16 éves korában leérettségizett, majd a Harvard egyetemen kezdte meg egyetemi tanulmányait. Két évet sikerrel elvégezve, 18 éves korában kapta meg katonai behívóját, mivel közben az Egyesült Államok belépett a háborúba. Behívója Los Alamosba szólt, a Manhattam programba "sorozták be" kivételesen jó egyetemi tanulmányi eredményeiért. Itt ismerkedett meg Neumann Jánossal és több magyar származású fizikussal is. Két év itteni munka után térhetett vissza a Harvardra, ahol befejezte egyetemi tanulmányait, majd Julian Schwinger vezetésével doktorált: Ph.D. fokozatot szerzett a mezonterek relativisztikus tárgyalásából. Utána két évig Oppenheimer irányításával képezte tovább magát, majd visszatért a Harvardra, melynek élete végéig a professzora lett. 2005-ben, 80 éves korában kapott Nobel-díjat az optikai koherencia kvantumelméletéhez történt elméleti hozzájárulásáért. A lézerekben megvalósuló koherens állapotokat azóta is Glauber állapotokként emlegetik a szakmában. Európai előadókörútjai során többször járt Magyarországon, jó kapcsolatokat ápolt a hazai fizikusokkal. (Dr. Radnai Gyula)