Amerikai fizikus, Nobel-díjas
1946-ban szerzett diplomát a clevelandi Case Institute of Technologyn, ahol 1950-ben doktorált. 1949-től a michigani egyetemen tanított, 1957-től a fizika professzoraként. 1959-től a berkeleyi California Egyetem biológia tanszékének professzora volt. Legismertebb eredménye a buborékkamra (1952), amelyet a nagy energiájú, rövid élettartamú részek detektálására alkalmas nagy sűrűségű közeg keresése során dolgozott ki. 1960-ban fizikai Nobel-díjat kapott "a szubatomi részek megfigyelésére alkalmas buborékkamra-módszer felfedezéséért és kidolgozásáért". (Piriti János)