Gépészmérnök, egyetemi tanár
Pályájának kezdetén mérnökként dolgozott, majd a Budapesti Műegyetem rektora, később tudományos rektorhelyettese volt. Igazgatóként évekig irányította a Vasipari Kutató Intézet, majd a Fémipari Kutató Intézet munkáját. Tudományos tevékenysége során úttörő jelentőségű anyagszerkezettani kutatásokat végzett. Nevéhez fűződött a modern fémipari és kohászati kutatások alapjainak megteremtése hazánkban. Legjelentősebb eredményeit az anyagszerkezettan, az anyagvizsgálat és a hegesztések röntgenvizsgálata terén érte el. Kiemelkedő munkásságát több állami és szakmai kitüntetéssel ismerték el. 1949-től az MTA tagja volt.