Skót csillagász
Egyetemi tanulmányai után több évig apja órásüzemében dolgozott, eközben Lord Lindsday Dun Echtbeli magán-obszervatóriumában dolgozott. A szakmai körökben a Vénusz bolygó napkorong előtti átvonulásának észlelésével tette ismertté nevét 1874-ben, majd a Mars távolságának meghatározásával az Ascension-szigeteken. 1877-ben meghívták a Dél-afrikai Fokvárosi Obszervatórium vezetőjévé, amely működésének 27 éve alatt vált elsőrangú csillagvizsgálóvá. Kiemelkedők rendkívül pontos asztrometriai mérései, főleg az ekkor még csekély számú csillag távolság-meghatározása. 1882-ben megkezdte a déli égbolt csillagainak fotografikus helymeghatározását - úttörő volt az asztrofotográfia ilyen irányú alkalmazásának terén -, majd J. C. Kapteyn holland kutatóval együttműködve mintegy félmillió halvány déli csillag helyzetét és fényességét állapította meg (Cape Photographic Durchmusterung). Jelentős része volt a Fokföldtől Norvégiáig húzódó meridián Dél-afrikai szakaszának felmérésében is. 1883-ban a Royal Society tagjává, 1909-ben a Királyi Csillagászati Társaság elnökévé választották - utóbbi nagy aranyérmét kétszer nyerte el -, 1900-ban az USA Bruce-aranyérmével jutalmazták, és megkapta a lovagi rangot, valamint "Őfelsége csillagásza" címet. A Holdon és a Marson egy egy kráter őrzi a nevét. (Bartha Lajos)