Angol orvos, fizikus
Gilbert Cambridge-ben tanult, majd orvosi praxist folytatott. I. Erzsébet királynő háziorvosa volt. Természettudósként a kopernikuszi tanok híve volt. De magnete magneticisque corporibus et de magno magnete Tellure (A mágnesről, a mágneses testekről és a Föld mágnességéről) című művében, mely 1600-ban jelent meg, magyarázta meg Gilbert a hajózásban nélkülözhetetlen mágneses iránytű működését, felállítva azt a hipotézist, hogy maga a Föld is egy óriási mágnes. Vizsgálta a megdörzsölt borostyánkő hatását is, és megállapította, hogy ez más jellegű hatás, mint a mágnesség. Ő használta erre a hatásra az elektricitás szót is, amelyet az ókorban már Thalesz használt, a borostyánkő ógörög nevéből, az "elektron" szóból. Ilyen módon Gilbert egy új tudománynak, az elektromosságtannak megalapozója.