Amerikai elméleti fizikus, kémikus
A kémiai termodinamika legkiemelkedőbb tudósa volt. Nevéhez fűződik a kémiai potenciál fogalmának bevezetése. 1876-ban kimutatta, hogy azok a gázok, melyek a velük érintkező folyadék felületi feszültségét csökkentik, a folyadék felületi rétegében nagyobb koncentrációban találhatók meg, mint a folyadék belsejében. A folyadék felületi feszültségét növelő gázok koncentrációja viszont a felületi rétegben kisebb, mint a folyadék belsejében. Ez a törvény érvényes egymással nem keveredő folyadékok érintkezése esetén is. Az általa megalkotott fázisszabályt nem csak gáz- és oldatreakciók egyensúlyánál lehet alkalmazni, hanem pl. cseppfolyós és szilárd halmazállapotú anyagok keverékének reakciójánál is. Nagy érdeme, hogy megmutatta, hogyan lehet alkalmazni a matematikai módszereket a kémiában.