Norvég-amerikai fizikus, Nobel-díjas
1952-ben szerzett gépészmérnöki diplomát a trondheimi Műszaki Főiskolán. 1954-től Kanadában, 1956-tól az USA-ban dolgozott. 1958-ban a General Electric kutatólaboratóriumának munkatársa lett, tanulmányait a Rensselay Polytechnic Institute fizikai tanszékén folytatta. 1964-ben doktorált. Pályafutása elején az alumíniumoxid-réteggel elválasztott alumíniumrétegek közti alagúthatást tanulmányozta. 1960-ban a szupravezetés BCS-elméletének egyik alapvető feltevésére kísérleti mérési módszert dolgozott ki. Kísérlete alapján közvetlenül mérhető volt az elektrongáz gerjesztési spektrumában lévő hézag (gap). Későbbi éveiben biofizikával foglalkozott, 1993-ban megalapította az Applied BioPhysics vállalatot. 1973-ban Esakival megosztva kapta a Nobel-díj felét "a szupravezetőkben lévő alagútjelenségekkel kapcsolatos kísérleti felfedezéseiért". A díj másik felét Brian Josephson kapta a róla elnevezett effektus felfedezéséért. (Piriti János)