Olasz születésű amerikai asztrofizikus, Nobel-díjas
A milánói egyetemen szerzett diplomát, majd 1956-tól az Egyesült Államokban dolgozott. 1959-ben rakétás megfigyeléseket tervezett nagy magasságú atomrobbantásokból származó röntgensugárzás kimutatására. 1962-ben felfedezték az első Naprendszeren kívüli röntgenforrást. Egyik kezdeményezője volt a világűrből érkező röntgensugárzás műholdakkal történő tanulmányozásának. Az 1970-es évektől kezdve számos röntgencsillagászati mesterséges hold tervezésében vett részt (UHURU, Einstein, Chandra), amelyek segítségével "új ablak" nyílt az Unverzumra. Később a Space Telescope Science Institute első igazgatója lett a Johns Hopkins Egyetemen, ahol a Hubble Űrteleszkóp fejlesztésével foglalkozott, majd 1993 és 1999 között az ESO (European Southern Observatory) főigazgatója volt, ekkor épült a VLT távcsőegyüttes. 2002-ben megosztott Nobel-díjat kapott "az asztrofizika terén elért úttörő hozzájárulásáért, amely a kozmikus röntgenforrások felfedezéséhez vezetett". (A díj másik felét Raymond Davis és Maszatosi Kosiba kapták a kozmikus neutrínók felfedezéséért.) (Piriti János)